Így szeretnék főzni,sütni,egész nap.
ÖRÖKKÉ.
Mondtad,aztán itthagytál.
Feküdnék rajtad,egész nap.
Így.
Tetoválva.
Konyhapulton.
Legjobb.
,,Csókjaidba fulladnék meg."
És még mindig van!
Már elfelejtettél..
Lehet,hogy felnőttél,de nem én voltam az,aki bearanyozta a mosolyával az életed.Pedig nekem Te voltál.
Így keltünk fel,majdnem mindennap.De azok a napok legalább jól kezdődtek.
Még egymás nevét is feltátováltattuk.
Tudod,az örök.Elvileg.Bár nálad nemtudom,hogy mit jelent az örök/ké szó.
Sose volt választásunk,mindenre "oké"-t mondtunk.
Érted kiugranék,de te már a múlté vagy.
Mégis szeretlek.
Mikor ölelés kéne,de nincs kitől..
Mindig megkértél,hogy segtsek.Egy idő után már nm kellett,feküdtem azonnal rád.
Lehet,hogy röhejes,de még mindig..
És most ezzel saját magamnak hazudok.
Mindig leestem,s te röhögtél.
Nekem te voltál az,és tudod,kura erős lettem!
KÖSZÖNÖM.
Pontosan..
Mikor kimentél kávét főzni,mindig mentem utánad,s röpke fordulásoddal mindig magadhoz húztál..
Szeretted,mikor csak bugyiban voltam
Akkor mi még parázslunk?^^
Jó vicc volt.
HIÁNYZIK.
Ahogyan te is.